Csak egy perc még,
S többé nem láthattok.
Soha többé
Rám ne várjatok...
Magányban rég élek én...
Eljött az idő,
Ez végső tettem.
Még nincs túl késő...
Ezután életem
Már mit sem ér...
A fény kigyúlt:
Mind alszotok.
Nincs többé múlt,
S mint mártírok,
A mélybe vetném magam...
De nem teszem!
Az apró tőrt,
Némán elejtem,
Mely bűnös szívem
Döfte volna át...
Mit csinálok?
Oh, mi lett belőlem?
Az önző álmok...!
Őrülté lettem!
Félelemmel teli...
De oly sok rosszat
Tettem, ha akaratlanul
Is... Már épül a fal,
S a kapu bezárul...
Elzárkózom!
Csendben piruló Hajnal,
Mind alszotok...
S az éj leple alatt,
Az emlék halványult.
Gyanútlan reggel...
Halvány mosoly arcomon,
S barátok közt
Most is magányos
Vagyok, s készülök...
Megváltozom! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
