Sötét van... Üresség... Mégis egy vágy, Egy érzés.
Sötét van... Fájdalom... Elpusztít míg nem figyelek. Kikészít míg élek.
Oly sötét minden. Fekete-fehér a világ. A vér az egyetlen forrás.
Nem folyik már a patak. A madár is halott. Élet neki sem sok adatott...
Én is csak futok, De mindig megbotlok. Előbb utóbb én is meghalok.
Gyászol-e majd a világ? Nem érdekli csak a cél. Nem követhet el hibát.
Ledöntenek mindent Ami szent és szép. Semmi ne legyen ép.
A család szó Mely egykor meghitt volt, Mostanra kiholt.
Eljő a szakadék Én bele ugrok hát, Van egy kit szeretek, tudja meg a világ... |
| |